ÚRKOPORSÓ

Keresztény Múzeum

1480 körül 325 x 226 cm
Az esztergomi Főszékesegyház letétje

A garamszentbenedeki bencés apátsági templomból származó, Úrkoporsó néven ismertté vált szentsír, az egyetlen Magyarországon fennmaradt, késő középkori példája az Európa-szerte is ritka, fából készült, szabadon álló gótikus szentsír-építmény típusának. Rokon példái Zwickauból, Chemnitzből, Salzburgból ismertek, de kerékkel ellátott csak a garamszentbenedeki maradt fenn.

1871-ben Simor János szállította az esztergomi Bazilika Szent István-kápolnájába, majd innen került 1964-ben a Keresztény Múzeumba.

Krisztus szent sírjának tiszteletét a 11. századtól a szentföldi keresztes hadjáratokból visszatért lovagok honosították meg Európában. A kőből, fából készült sírok a nagyheti szertartások szemléletes részévé váltak. Az Úrkoporsó elkészítése nagy valószínűséggel Körmöcbányai műhelyhez köthető, kivitelezésében biztosan több szobrász, asztalos, festő/aranyozó működött közre. A faragók előképként Martin Schongauer metszeteit használták, valamint nagy hatással volt rájuk az 1480 körül Krakkóban dolgozó nürnbergi mester, Veit Stoss művészete is. Az ú.n. bejárati oldal két szoborfülkéje és a bennük álló apostolszobrok a bécsi restaurálás idején, Johann Hutterer szobrász műhelyében készültek, de számos más részlet is későbbi kiegészítés. A felső rész egyterű, gótikus kápolnára emlékeztető baldachin, az eljövendő Mennyei Jeruzsálemet szimbolizálja. Az alsó rész jelképes Krisztus szarkofág. Eredeti használatának módjával kapcsolatban számos hipotézis született, abban azonban egyetértenek a téma kutatói, hogy funkciója a Húsvéti szent liturgiához kapcsolódott: nagypénteken helyezték el benne a Garamszentbenedeken máig őrzött, szintén középkori eredetű, mozgatható-karú Krisztus-szobrot és itt őrizték húsvét hajnaláig. Számos szerkezeti elemének pontos rendeltetése azonban a mai napig nem tisztázott egyértelműen.